Kedves Bogi!
Ma délután Roby Lakatos koncertjét hallgattam, és néztem meg az egyik erdélyi barátnömmel.
Azt hiszem, utoljára csodagyerekként láttam a magyar tévében, de akkor még Lakatos Robinak hívták. Azóta kicsit megnött. És gyönyörüen játszott. Néha azt hittem gyorsított felvételen látom az egészet. Föleg amikor a cimbalmos cimbalmozott. A zenészek között volt egy pozsonyi fiú is, aki Bécsben tanult zongorázni. Bécs csak 40 km-re van Pozsonytól. Amikor én ott tanultam, a szlovákok nem utazhattak Bécsbe. Mi magyar diákok igen, de nem tettük. Ma már sajnálom.
Szóval kicsit nosztalgiáztam, kicsit elszorult a szívem. Az apukám nagyon szerette a cigányzenét. Dankó Pista volt a kedvenc filmje, és vasárnap délutánonként cigányzenei programot nézett a tévében. Én pedig szeretek hangversenyre járni.
Háromszor tapsoltuk vissza a zenészeket. Nem irigyeltem a göteborgi szimfonikusok elsö hegedüsét, aki szólót játszott Robival. Biztosan nagyon izgult. Robi pedig kezet csókolt a fiatal finn karmesternönek. Yes! Azt hiszem, nagyon meglepödött. Ez a szokás sajnos végleg kimegy a divatból. Pedig milyen romantikus! Ebben a feminista országban pedig egy nö majdhogynem sértésnek tartaná.
Igen, jól gondolod Bogikám, sok magyar tapsolt a nézötéren.
A hangverseny után beültünk a francia kávézóba. A bejárathoz két fiatalemberrel egyszerre érkeztünk, akik készségesen elöreengedtek bennünket. Meg is lepödtem. Mint késöbb kiderült spanyolul beszéltek.
Itt persze egy férfi nem hív meg egy nöt, mindenki a saját számláját fizeti. Azt hiszem, ez abból adódik, hogy a nök nagyon sokat harcoltak az egyenjogúságért. Ha egy férfi fizet az étteremben, az azt feltételezi, hogy többet keres, mint egy nö. Nos, egyenjogúság ide vagy oda, a svéd férfiak ma is többet keresnek, mint a nök. De erröl majd máskor írok.
Mazsola azt mondja, hogy "anya csak gyerekkönyvekröl tud beszélni". Azért mégis elárulom, mi jutott eszembe. Mit gondolsz, Bogi, van ma olyan magyar kiadó, amelyik gyerekkönyvet íratna egy cigány kisfiúról, akiböl világhírü hegedümüvész lett? Hogy miröl szólna? Hát, azt hiszem, szorgalomról, kitartásról, sok-sok munkáról, meg persze barátságról. És arról is, hogy ha hiszünk az álmainkban, azok egyszer megvalósulnak. Ugye, emlékszél még, mi a svéd gyerekkönyvek egyik fontos szabálya? Reményt kell sugározniuk.
Tudnék is javasolni egy-két írónöt, aki kiváló gyerekkönyvet tudna írni.
Hogy most nem olyan a politikai helyzet, hogy egy ilyen könyvet ki lehetne adni? Hát, kit érdekel ma egy gyerekkönyv Peperóniában?
Szeretettel üdvözöllek Göteborgból, ahol mínusz 10 fok van.
Melissa
Ps.: Nézz be Roby Lakatos honlapjára! Érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése