2008. december 9., kedd

Tótfalusi István: Meseország lakói

Kedves Bogi!

Tudtad Te azt, hogy Meseország lakói egy bérházban laknak, ahol kaputelefon is van? Hát, ha nem, akkor elárulom, hogy így van. Méghozzá Tótfalusi István könyvében, amit Takács Mari illusztrációi tesznek színessé.
A képek engem elbűvölnek. A kedvenceim a pöttyös sárkány, a sellő, a vörös griffmadár, a királylány, a zöld (milyen is lehetne más?) békakirályfi, a barna bari. A versek közül pedig a következők tetszenek a legjobban: a vasorrú bába, a sellő, a griffmadár, a királyné.
Tótfalusi Istvánról még illik elárulni, hogy ő fordította a svéd gyerekverseket, valamint Astrid Lindgren legtöbb könyvét. A Meseország lakói című képeskönyv költeményei ötletesek és szórakoztatóak, jót kacagtam némelyiken.
Tótfalusi István a Kultúra.hu honlapon a következőket nyilatkozza a versekről: "Arany János Toldijához hasonlóan a hatos tagolású ütemes verselést követik. Régi tapasztalatom - fordítóként is - , hogy a magyar gyerekek számára, az anyanyelvünk sajátosságai okán, az ütemhangsúlyos verselés a legtermészetesebb." … "Ez a megfelelő táplálék nekik is, hiszen nekünk, magyaroknak ez a ritmikai anyanyelvünk. Ezt szívjuk magunkba a népi mondókákkal, a népdalainkkal. Ezt megtanuljuk, és a vérünkben van."
Ízelítőül küldök egy verset.

Szeretettel üdvözöllek:

Melissa

A vasorrú bába

Nagy kár, hogy én lettem
A Vasorrú Bába.
Ki akar az lenni kisleány korába?
Vigyáznom kell, hogy az arcom
Nehogy eső mossa,
Különben orromat megfogja a rozsda.
Mindig smirglit hordok
A zsebemben, hátha
Télvíznek idején elkap egy csúf nátha.
Könnyen elcsíphet, ki
Rossz szándékkal rám les:
Nem kell hozzá egyéb, csak egy erős mágnes!


Nincsenek megjegyzések: